A szimbólumok lelkünk titkos kódjai. Megszólítanak bennünket, a legősibb formában, képekben üzennek nekünk valamit – magunkról. Mindaz, amikről itt írunk villanások, értelmezési lehetőségek. Reményeink szerint az olvasás során fog megfogalmazódni mindenkinek a saját üzenet - a szimbólumok nyelvén. A szimbólumtárat folyamatosan töltjük, várjuk a javaslatokat, melyek érdekesek a számotokra, melyekről írjunk.
Spirál, csigavonal
A csigavonal, a spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum. Képzeljük magunk elé a csigaház íveit, DNS spirálját, az örvény kavargását, a tejútrendszer csillagtengerét, a hurrikánok, a tornádók csavart mintázatát. És ahogy kint – úgy bent is.
Nem meglepő tehát, hogy az emberi test működésében is tetten érhetjük a spirális mozgást, akár az agyhullámok terjedésében, vagy a vajúdási görcsök mozgásmintázatában. Mintha az univerzum ritmusa, lendülete, mozgása leírható lenne ezzel a mágikus képpel.
Ősi kép ez, majd minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. A kelták kör alapú spirális labirintusainak körbejárása a lélek beavatódását jelképezi. A görögök előszeretettel használták tárgyaik díszítésére, építészetük több pontján is tetten érhető a spirál motívum. A maják és az egyiptomiak számára a spirál a napciklussal függ össze. A keresztény Purgatórium – a lélek megtisztulásának helye – megjelenítésekor sok helyen spirális ábrázolásokat látunk. Az indiai mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Ahogy latin „spiro” – lélegzet - szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van. A spirálban benne van az tehát az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik.
A csigavonal, spirál termékenység szimbólum is – sokszor magát az anyaméhet szimbolizálja. Érdekes módon ugyanez a vonal, leginkább a kígyó formájában fallikus szimbólum is. Tartalmazza tehát az élet keletkezésének mindkét összetevőjét.
Kétféle dinamikát is megjeleníthet. A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.
Ezek a szimbólumok – így a spirál is – a nagy közös emberi élményanyag üstjéből, a kollektív tudattalanból jutnak el hozzánk. Ezért minden alkalommal, amikor találkozunk velük - mert elválik egy háttérmintától, mert meglátjuk egy komplex formában, mert szórakozottan firkálgatni kezdjük - szóval ilyen esetekben a tudattalan valamire rámutat, a kép által kapunk egy lehetőséget, hogy ráismerjünk az életünk egy fontos mozzanatára.
A spirállal rácsodálkozhatunk az élet körforgására.
És most vegyünk egy jó, nagy lélegzetet…
Pillangó
A pillangó szó ógörögül így hangzik: pszükhé. Ami azt is jelenti: lélek. Pillangó és lélek tehát a nyelvi szimbólumok szintjén egy és ugyanaz. A pillangó törékeny, rebbenő, megfoghatatlan – ahogy a lélek maga. A pillangó történetében ott van a lélek fejlődésének története is.
Hiszen a pillangó, az átalakulás művésze. Életének első szakaszát hernyó képében tölti, a földhöz /fához kötődve, érezve maga alatt mindig a talaj, az alátámasztás biztonságát. Kis távolságokat jár be, keveset lát a világból, lényegében a testét fejleszti, táplálja. Életének ezen formája szükségszerű, nem lehet megkerülni, kihagyni, éppen ezért nem büntetés neki hernyótestben élni, hanem része a folyamatnak. Hernyó létének vége, a halála - a bebábozódás. Mozdulatlanul, begubózva, visszavéve energiáit a külvilágtól – várakozik. Nem tesz semmit. Rábízza magát a természetre, a pillangó-sorsra. Hogy azzá lesz, amivé kell lennie. És az lesz. Ahogy feléled és szárnyal, olyan perspektívát kap, ami korábban nem volt adott számára, eltávolodva mindattól, ami volt. Eltávolodva, de nem elfeledve. Ahogy már korábban hordozta a pillangó identitás lehetőségét, úgy ebben az új állapotában is megőriz valamit a hernyó létének állomásából. Emlékezik.
Ebből következően a pillangó sokszor a halál, az elmúlás szimbóluma is. A mitológiában Hüpnosz álomistent és Tanatosz halálistent is gyakran pillangószárnyakkal ábrázolják. A mesék, mondák pillangószárnyú tündérei a kecsesség, báj és a női varázserő szimbólumai.
A keresztény kultúrában a pillangó sokszor a világi dicsőség, hiúság múlékonyságának jelképe. A pillangók vonzódása a fényhez, tűzhöz pedig a megtisztulás iránt vágyakozó lélek halhatatlanságát szimbolizálja.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése