Ahogy korábban szó volt a nő lelkében élő férfi képéről, az animusról, úgy nézzünk rá egy kicsit a férfi lelkének női képére, oldalára, az animájára. Az anima több, mint egy nő képe, amire utal az is, hogy a szó latinul azt jelenti: lélek. Az anima arra hivatott, hogy „lélekkel” töltse meg a férfi életét, és összekösse őt saját lénye mélyebb rétegeivel, végső soron a tudattalanjával. Megtestesít tehát mindent, ami ehhez kapcsolja – a megérzéseket, az irracionálisra való fogékonyságot, az érzelmeket, a természethez való vonzódást.
Az anima első hordozója az anya. Pszichológiai közhelynek számít – de ettől még igaz – hogy a férfi anyjával való kapcsolata egy életre meghatározza a választásait, az intimitásra, kötődésre való képességét vagy képtelenségét. Nagyon finom, érzékeny szál ez egy férfi életében, és vigyáznunk kell, hogy lássuk a történetüket a maguk egyediségében is, még akkor is ha felsejlik néhány ismerős motívum is.
Amikor egy kisfiú felnő, fizikai és lelki értelemben is el kell hagynia azt a biztonságos fészket, amiben felnőtt. (A biztonságos itt leginkább az ismerősséget, a kiszámíthatóságot jelenti.) Lelki értelemben is el kell szakadnia az anyjától, hogy kikerülve az anya kicsi fia szerepéből férfivá válhasson, és egy egyenrangú kötést hozhasson létre egy nővel. A lelki köldökzsinór elvágásával a férfi szabaddá válik, és az anima, mely eddig az anya képéhez kötődött, most újabb fejlődési fázisokba léphet, hogy segítse, támogassa, szolgálja a férfit. Szerencsés esetben az anya nyilván tudattalanul – partner ebben, megérti azt, hogy mi szolgálja a fia fejlődését, és engedi menni, el és feloldozva őt.
Mit is jelent ez az engedi? Nem követeli meg a kizárólagosságot, elfogadja a fia választásait még akkor is, ha kétségei vannak velük kapcsolatban. Nem "rántja vissza" a szimbiózisba, hiszen az a szoros kötés ami a kisfiával természetes volt, a felnőttel már nem az. Bátorítja abban, hogy felelősséget vállaljon, hogy lássa a maga részét is a kapcsolatai alakulásában, nem menti meg és fel, ha kell tükröt tart neki. Úgy tekint rá, mint a fiára és nem egy társra, egy bizalmasra, mert ha egy fiúgyermek nincs a helyén a családi rendszerben, az tovább nehezíti a leválást, akadályozva őt abban, hogy saját jogán legyen társa egy nőnek.
Mi történik akkor, ha ez a leválás nem történik meg? Hogyan képes párkapcsolatot létesíteni az ilyen férfi?
Nos, ha képes is ideig óráig, hosszabb távon nem tudja elkötelezni magát. Hogyan is tudná, hiszen egy másik kötés tartja erősen. Az ilyen férfiak sokszor ideologizálják a nőket, van valami magasztos kép bennük – ahogy egy gyermeknek az anyjáról -, amivel a szexuális vágy nem fér meg. De attól még létezik. Az ideák tisztasága és a vágy nyersesége ellentmondásba kerül, és sokszor a hasítás a megoldás. A vágyát ilyenkor a férfi olyan kalandokkal, viszonyokkal csillapítja, amelyekkel nem kockáztatja a lelki intimitás kialakulását és az ideák összeomlását. Ha valami mégis ilyen irányt venne, menekülésre fogja. Ha házasságot köt, ott előbb-utóbb problémát okoz, hogy nem tudott az animáján keresztül a saját érzéseihez kapcsolódva férfivá és egyenrangú partnerré válni. Előfordul, hogy az anyai dominanciát „átteszi” egy másik nőre, és annak kisfiává válik. Ezzel két tűz közé szorítva magát, mert az ismerősség megnyugtató élményébe kapaszkodva behívott magának egy olyan nőt, akinek szintén nem érdeke, hogy férfivá érjen. Aki nagyon hasonló eszközökkel, de szintén gyerekszerepben tartja.
Az anyáról való leválás tehát egy fontos fejlődési pont a férfi életében. Ehhez szembe kell néznie mindazzal, amit az anyjától kapott, és látni abban a saját férfierejét. Ha egy anya túlfélti a fiát, és a kisfiú folyton azt hallja, hogy az élet veszélyes, a világ rossz, akkor el fogja hinni, hogy az egyedüli – relatív – biztonságos helye a mamánál van. Hogy nem szabad elhagynia őt. És az élettől való szorongása, a felnövéstől való félelemmé válva akadályozza őt abban, hogy férfi lehessen. Ha egy fiúgyerek abban nő fel, hogy az anyjához senki nem érhet fel, olyan magasságokban van a számára - vigyázat, a távolság gyakran elérhetetlenséget is jelent - akkor a mércéje szerint nincs esélye hús-vér nőnek.
Ahogy Jung fogalmazott, "meg kell ölniük a sárkányt", a bennük lévő fixált anya képet, mert akadályozza őket a férfivá válásban.
A régebbi korok rituáléi, beavatásai segítették a férfiakat abban, hogy szimbolikus értelemben is kinyilatkoztassák, erősek, bátrak, készek a felnőtt életre. Hogy elengedve az anyjukat, új útra lépnek.
A férfi animája, csakúgy, mint a nők animusa, különböző fejlődési fázisokon megy keresztül. Jung szerint a négy legfontosabb fejlődési állapot egy-egy szimbolikus nőalakkal írható le. Az első anima alak: Éva. A szexualitás, a testiség, az anyaság hordozója. A következő, fejlettebb megjelenési forma Heléna. Ő a szexualitáson kívül megtestesíti mindazt, ami egy férfi számára izgalmas: a kellemes beszélgetőpartner, a barát, a társ szimbóluma. A következő megjelenési forma Szűz Mária, akinek a spiritualitása erős, viszont az Éva által képviselt hús-vér női idea nem jelenik meg benne. És végül az utolsó, a legfejlettebb szint – ahogy Jung fogalmazza – Szophia, Isten bölcsessége. Ő az, akiben összegyúrva jelenik meg mindaz, ami az életet jelenti. Szophia által tudja a férfi, hogyan kell szeretni a nőket, hogyan lehet bánni velük, és hogyan lehetnek úgy társsá, hogy megőrizzék férfi erejüket.
A férfi animájának fejlettségére a választásaiból, a kapcsolatai minőségéből, mélységéből lehet következtetni.
Ha egy nő szeret egy férfit, annak a lelkébe szeretne látni, hogy megértse, hogy minél közelebb kerülhessen hozzá. Keresi az összefüggéseket, miközben egyenként leül és szembenéz ő is mindazokkal a nőkkel, akik közvetve ugyan, de alakították a sorsát. És ránézve a saját fiára, látja a maga hatalmát, s benne a felnövekvő férfi erejét.
Az anima első hordozója az anya. Pszichológiai közhelynek számít – de ettől még igaz – hogy a férfi anyjával való kapcsolata egy életre meghatározza a választásait, az intimitásra, kötődésre való képességét vagy képtelenségét. Nagyon finom, érzékeny szál ez egy férfi életében, és vigyáznunk kell, hogy lássuk a történetüket a maguk egyediségében is, még akkor is ha felsejlik néhány ismerős motívum is.
Amikor egy kisfiú felnő, fizikai és lelki értelemben is el kell hagynia azt a biztonságos fészket, amiben felnőtt. (A biztonságos itt leginkább az ismerősséget, a kiszámíthatóságot jelenti.) Lelki értelemben is el kell szakadnia az anyjától, hogy kikerülve az anya kicsi fia szerepéből férfivá válhasson, és egy egyenrangú kötést hozhasson létre egy nővel. A lelki köldökzsinór elvágásával a férfi szabaddá válik, és az anima, mely eddig az anya képéhez kötődött, most újabb fejlődési fázisokba léphet, hogy segítse, támogassa, szolgálja a férfit. Szerencsés esetben az anya nyilván tudattalanul – partner ebben, megérti azt, hogy mi szolgálja a fia fejlődését, és engedi menni, el és feloldozva őt.
Mit is jelent ez az engedi? Nem követeli meg a kizárólagosságot, elfogadja a fia választásait még akkor is, ha kétségei vannak velük kapcsolatban. Nem "rántja vissza" a szimbiózisba, hiszen az a szoros kötés ami a kisfiával természetes volt, a felnőttel már nem az. Bátorítja abban, hogy felelősséget vállaljon, hogy lássa a maga részét is a kapcsolatai alakulásában, nem menti meg és fel, ha kell tükröt tart neki. Úgy tekint rá, mint a fiára és nem egy társra, egy bizalmasra, mert ha egy fiúgyermek nincs a helyén a családi rendszerben, az tovább nehezíti a leválást, akadályozva őt abban, hogy saját jogán legyen társa egy nőnek.
Mi történik akkor, ha ez a leválás nem történik meg? Hogyan képes párkapcsolatot létesíteni az ilyen férfi?
Nos, ha képes is ideig óráig, hosszabb távon nem tudja elkötelezni magát. Hogyan is tudná, hiszen egy másik kötés tartja erősen. Az ilyen férfiak sokszor ideologizálják a nőket, van valami magasztos kép bennük – ahogy egy gyermeknek az anyjáról -, amivel a szexuális vágy nem fér meg. De attól még létezik. Az ideák tisztasága és a vágy nyersesége ellentmondásba kerül, és sokszor a hasítás a megoldás. A vágyát ilyenkor a férfi olyan kalandokkal, viszonyokkal csillapítja, amelyekkel nem kockáztatja a lelki intimitás kialakulását és az ideák összeomlását. Ha valami mégis ilyen irányt venne, menekülésre fogja. Ha házasságot köt, ott előbb-utóbb problémát okoz, hogy nem tudott az animáján keresztül a saját érzéseihez kapcsolódva férfivá és egyenrangú partnerré válni. Előfordul, hogy az anyai dominanciát „átteszi” egy másik nőre, és annak kisfiává válik. Ezzel két tűz közé szorítva magát, mert az ismerősség megnyugtató élményébe kapaszkodva behívott magának egy olyan nőt, akinek szintén nem érdeke, hogy férfivá érjen. Aki nagyon hasonló eszközökkel, de szintén gyerekszerepben tartja.
Az anyáról való leválás tehát egy fontos fejlődési pont a férfi életében. Ehhez szembe kell néznie mindazzal, amit az anyjától kapott, és látni abban a saját férfierejét. Ha egy anya túlfélti a fiát, és a kisfiú folyton azt hallja, hogy az élet veszélyes, a világ rossz, akkor el fogja hinni, hogy az egyedüli – relatív – biztonságos helye a mamánál van. Hogy nem szabad elhagynia őt. És az élettől való szorongása, a felnövéstől való félelemmé válva akadályozza őt abban, hogy férfi lehessen. Ha egy fiúgyerek abban nő fel, hogy az anyjához senki nem érhet fel, olyan magasságokban van a számára - vigyázat, a távolság gyakran elérhetetlenséget is jelent - akkor a mércéje szerint nincs esélye hús-vér nőnek.
Ahogy Jung fogalmazott, "meg kell ölniük a sárkányt", a bennük lévő fixált anya képet, mert akadályozza őket a férfivá válásban.
A régebbi korok rituáléi, beavatásai segítették a férfiakat abban, hogy szimbolikus értelemben is kinyilatkoztassák, erősek, bátrak, készek a felnőtt életre. Hogy elengedve az anyjukat, új útra lépnek.
A férfi animája, csakúgy, mint a nők animusa, különböző fejlődési fázisokon megy keresztül. Jung szerint a négy legfontosabb fejlődési állapot egy-egy szimbolikus nőalakkal írható le. Az első anima alak: Éva. A szexualitás, a testiség, az anyaság hordozója. A következő, fejlettebb megjelenési forma Heléna. Ő a szexualitáson kívül megtestesíti mindazt, ami egy férfi számára izgalmas: a kellemes beszélgetőpartner, a barát, a társ szimbóluma. A következő megjelenési forma Szűz Mária, akinek a spiritualitása erős, viszont az Éva által képviselt hús-vér női idea nem jelenik meg benne. És végül az utolsó, a legfejlettebb szint – ahogy Jung fogalmazza – Szophia, Isten bölcsessége. Ő az, akiben összegyúrva jelenik meg mindaz, ami az életet jelenti. Szophia által tudja a férfi, hogyan kell szeretni a nőket, hogyan lehet bánni velük, és hogyan lehetnek úgy társsá, hogy megőrizzék férfi erejüket.
A férfi animájának fejlettségére a választásaiból, a kapcsolatai minőségéből, mélységéből lehet következtetni.
Ha egy nő szeret egy férfit, annak a lelkébe szeretne látni, hogy megértse, hogy minél közelebb kerülhessen hozzá. Keresi az összefüggéseket, miközben egyenként leül és szembenéz ő is mindazokkal a nőkkel, akik közvetve ugyan, de alakították a sorsát. És ránézve a saját fiára, látja a maga hatalmát, s benne a felnövekvő férfi erejét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése