2009. október 19., hétfő

Kiegészítve

Biztosan mindenki számára ismert a Jin Jang szimbólum. A Ji Kingben (Változások könyve) fogalmazták meg először a lényegét, amely az ellentétekről, a kiegészülésről szól, és arról, hogy a világban mindennek megvan az ellentétes minőségű párja, és normális esetben ezek egyensúlyban vannak. Egyik sem fontosabb, lényegesebb a másiknál, és csak egymással kiegészülve nyerik el a saját értelmüket, lényegüket. Ha úgy tetszik, az egyik nélkül a másik értelmezhetetlen lenne. Világos nélkül nincs sötét, hideg nélkül nincsen meleg, nappal nélkül éjszaka és így tovább. A filozófia szintjén ez nem szűkül le a női illetve férfi minőségre, hanem magában foglalja az egész rendszerünket, működésünket, világunkat. Ezzel együtt mégis kiválóan alkalmas arra, hogy a létezésnek ezt a különleges leképeződését a nőt és férfit nézzük meg általa.

Az ábra sötét része, a Jin a női minőség képlete. Olyan analógiákkal jelenik meg kart-karba öltve, mint sötétség, víz, anyag, állandóság, befelé, rugalmasság, pihenés, passzivitás, éjszaka, megbocsátás, követés. Benned hogyan tükröződnek ezek a fogalmak? Hol kapcsolódnak a Te nőiességedhez? És kedves férfi olvasó – tudom hogy van ilyen - mit jelentenek Neked ezek a szavak? Mennyiben mesélnek az életed nőiről, és mit magadról? Igen, magadról, mert ahogy az ábrában az ellenkező színű pötty, úgy Benned is megvan a női minőség. Általa érted meg a társad, így tudsz ráhangolódni, megérezni őt.

Sokfelé vihetnek – ahogy visznek engem is – a gondolatok ezzel kapcsolatban. Ha a magunk harmonikus nőiségére gondolunk, és minden másra, ami erre épülhet, a párkapcsolat, az anyaság, a kreatív önmegvalósítás, akkor a szavakba oltott szimbólumok melyik részével van dolgunk? Sokszor segítség lehet ennek eldöntésében, hogy mi az amit a másik oldallal, jelen esetben a férfiakkal kapcsolatban kritikaként fogalmazunk meg. Ez nem nehéz, ezt tesszük gyakran, amikor elemezgetjük a kapcsolatunkat, a párunkat, hiszen a másikról könnyebb beszélni. Akkor lesz ez több puszta ventillációnál, és lesz belőle tanulás, ha magunkra tudjuk fordítani mindezt, akár a Jin Jang elvét felhasználva. Ha egy nő azt fogalmazza meg a férfiakkal kapcsolatban, hogy „az a baj, hogy lusták” „a pasik önzők”, akkor az elv alapján érdekes lehet körüljárni az ő aktivitását és az önfeladását. Mert neki minden bizonnyal ezzel van dolga. A kapcsolatban – főleg, ha rendre ugyanazokat a dinamikákat hozza – nála van a lustaság/passzivitás, az önzőség párja. Nem lehet-e, hogy az ő aktív, tetterős működése vagy egy kapcsolaton belüli önfeladása hívja-e be a „megfelelő” férfiakat, akikkel az egyensúly beáll. Nem ritka az sem, hogy a meglévő, működő kapcsolatban a kölcsönösség és kiegészítés elve alapján, egy aktív nő mellett a férfi „visszavesz”. Ami a hétköznapok szintjén ellustulás, az értelmezhető visszavonulásként. A férfi átengedi a terepet. Ha egy nő a férfi minőséget képviseli a kapcsolatban, akkor egy „másik” férfinek nincs helye ott. Odébbáll, vagy más szerepet keres magának. De nem tud férfi lenni. Mert nincs is rá szükség.

Elég rémisztőnek tűnik, pedig nem az. A rendszer a megoldás erre. Az a nő, aki a férfiakra panaszkodik, az a nőiségével áll szemben. Ezzel kell foglalkoznia. Nyilván nem könnyű történet, és nyilván nem arra kell készülni hogy a „10 jótanács, avagy miként legyünk szexi, vonzó nők” tréningen elsajátítható mindez. A jó hír az, hogy még mindig jobban járunk azzal, ha magunkon belül kell átállítani, megváltoztatni, elfogadni vagy elengedni valamit, mintha azzal forgácsolnánk szét az energiáinkat, hogy a párunkat vagy a férfiakat általában akarnánk megjavítani. Semmi szükség rá, mert rendben vannak, ha mi rendben vagyunk.

0 megjegyzés: